XV.

Még sose harcoltam kettőnél több angyallal. Démonnal pedig még életemben nem volt dolgom. Minden esetre ez nem hatotta meg őket, szélsebesen közeledtek felém. Késsel a kezemben csak álltam ott. Kivédtem az ütéseiket, éles karmaik voltak.
Üvöltöttek.
A démonok fekete alakú valamik voltak, vörös szemekkel és agyarakkal.
Az angyalok tini lányokba bújtak, de az ő szemük a hálás megzavarása következtében is vörössé változott.
Véráldozatot akartak.
A démonok szokták erre kényszeríteni az angyalokat, akiket behálóznak. Így erősebbé válhatnak.

A két angyal körme hírtelen nagyobb lett, teljesen átalakultak. Ezek már egyáltalán nem tudták magukról, hogy micsodák. Lehet a démonok már túl sokat közösültek velük.
A szőke hajú egykori angyal nekem támadt teljes erejéből. Én egy jól irányzott döféssel beleszúrtam a fegyveremet a nyakába.
Felsikított. A vér végig csordult a nyakától egészen a lábáig.
Összeesett.
A két démon illetve, három csak néztek engem.
Csupán egyet pislogtam és már lefogtak hátulról. A még félig angyal lány odajött és ki akarta törni a nyakamat, de kirúgtam a lábát maga alól. Valószínűleg eltörhetett, mert nem tudott felállni az esés után.
A két démon közül az egyik elém lépett és végig mért.
„Szerintem belőled csodás démon lenne kislány.” – közölte mély hangon.
„Höh…ne akard kipróbálni.” – s leköptem.
Több se kellett nekik.
Az egyik még mindig hátulról lefogott, a másik elkezdett ütni és karmolni. A lábammal próbáltam ellökni magamtól, de sikertelenül. Erősebbek, mint az angyalok. Kilátástalannak tűnt a helyzetem, egészen addig, amíg eszembe nem jutott egy jó ötlet. Teljes súlyommal hátranehezedtem. Amelyik alvilági féreg lefogott nem számított erre, így elesett. Gyorsan felálltam és elvágtam a torkát.
A másik teljesen ledöbbent.
Először harcoltam démonokkal és rájöttem, hogy nem kihívások…
…ugyan is a másik semmirekellő eltűnt.

Kerestem a két angyalnak a szárnyát, de nem találtam. Csupán pár drogot és égést a testükön.
Teljesen föladták magukat az élvezet kedvéért.
Undorító.

Elraktam a késemet és tovább sétáltam az utcán.
A hullákkal nem törődtem, mivel a démon felszívódott az angyaloknál pedig kimutatható a drog. Majd annak tudják be, hogy megölték egymást az anyagért.

Este volt, én pedig véresen és Benjaminra gondolva felnéztem az égre.
Most a Hold sem látszott…

Elmentem egy szökőkúthoz és megmosakodtam.
A ruhából is hamar kijött a vér, még frissen mostam ki.

Fájt minden egyes perc…
…Nem lehet…Ilyen nincsen…
…Nem bírtam ki.
Visszafordultam.
Becsöngettem hozzá.
Kinyitotta az ajtót, s ledöbbent tekintettel mért végig.
Én csak néztem rá a nagy kék szemeimmel.
Átölelt, és bementünk a szobájába.