IX.

Az igazat megvallva eléggé szomorú voltam, hogy ott kellett hagynom Bejamin-t, de próbáltam ezt az érzést elszorítani és csak a célomra gondolni.

Nem is néztem merre megyek, csak sétáltam a városban eléggé ráérősen.
Mikor felnéztem egy templom volt előttem. Hatalmas építmény, ami gótika stílusban épült. Persze a tetején egy kereszt.
Ha valahol vannak angyalok, akik bujkálnak, biztosan itt rejtőztek el.
Nagy levegőt vettem és beléptem. Bor illat csapta meg az orromat. A papokat is utáltam. Olyan valamit szolgáltak, ami nem is biztos, hogy létezik. Még nem is látták. Csak meg gazdagodnak a nevéből és kisemmiznek sok nyugdíjast.
Undorodtam tőlük…

Lassan sétáltam a folyosón, miközben mit sem törődtem a sok imádkozó emberrel. Egy pap odajött hozzám és megkérdezte gyónni jöttem e.
„Ha én megmondanám a bűneimet…” – mondtam elhaló hangon.
Kérdő tekintettel nézett, de én csak tovább sétáltam.

A folyosó végén szemet szúrt nekem egy lény. Biztosan angyal volt. Imádkozott és a fűzért fogta a kezében, de csak azóta kezdett el ily mohón magában könyörögni az égiekhez, mikor meglátott engem. Mikor odaértem hozzá, megfogtam a vállát.
Ahogy megpillantott egyből felállt és közbe a tekintetemet fürkészte. Láttam a félelmet a zöld szemeiben. Lefogtam a karját, ő semmit nem reagált erre. Nem kelltettem feltűnést.
„Gyere ki velem, most!” – súgtam neki oda.
„Soha, itt biztonságban vagyok.”

Sok angyal nem megy vissza a Mennybe. A Földünk érdekesebb, mint a fenti életük, azt megunták. Sokan itt élnek közöttünk.
Előhúztam a késemet és megvágtam a karját. Szerencsére senki sem figyelt ránk. A másik kezében továbbra is szorította a rózsafűzért. Fekete vére volt, tehát szerelmes egy emberbe.
„Eressz te tisztátalan lélek” – ordított rám.

Erre mindenki felénk nézett. Kihasználva a meglepődést a kést beleszúrtam az angyalba. Elejtette a rózsafűzért, a vértócsájába. Összeesett, és ekkor egy apáca rohant oda hozzá. Sírni kezdett és ölelgette. Rám nézett a véres angyal testét simogatva. Én csak visszanéztem rá, majd észrevettem, hogy papok rohannak felém. El akartak kapni. Felrohantam a lépcsőre, ahol egy asztal állt tele gyertyákkal. Egy suhintással felborítottam és a templom egy perc alatt lángra kapott. A papok ordítozva menekültek ki, taposva el a nyugdíjasokat.

Az apáca még mindig az angyal mellett volt. Oda mentem hozzá és elvágtam a torkát. Jobban megnéztem a nőt és láttam, hogy terhes. A hasába is beleszúrtam a fegyveremet párszor.
Ekkor visszatértem az angyalhoz. Nem volt már sok időm, így csak annyit tettem, hogy gyorsan leszaggattam róla a kabátot és a szárnyait levágtam. Azután a tollakat a nő szétszabdalt hasába tettem. Egymás mellé tettem a két tetemet. Majd lassan kisétáltam.

Mögöttem már szinte minden égett...
…Éreztem a sült emberi hús szagát…
…Hányingerkeltő volt.

A kereszt éppen a hátam mögött esett le, s porrá égett.