XII./3.

„Felismered a hasonlóságot Sárkánylány?” – kérdezte irritáló hangnemben.
„Dögölj meg…” – közöltem vele.

Mintha meg se hallotta volna, tovább olvasta:
„Az angyal viszont nem tudta, hogy ez a sárkány csodás harcos volt és igazából nem is sárkány. Több volt annál, egy ember, akit megátkoztak.
A Sárkánylány nevet kapta, de hamar kiutálták falujából. Nagyon ritkán visszanyerte az emberi alakját. Minden második Teliholdkor, de persze az angyal erről mit sem tudott.
Mivel tudta merre vannak az angyalok, azon az éjszakán elsétált közéjük. Az angyalok örömmel fogadták. A Sárkánylány meglátta szerelmét és odament hozzá. Elcsábította, majd elhívta egy messzi helyre. Az angyal megszegte az első törvényünket. Egy emberrel közösült.
Miközben levetkeztette a lányt, észrevette a sárkány mintát a testén, de nem tette szóvá.
Mikor az angyal már a gyönyör felsőfokára került, akkor ölte meg a lány. Megfojtotta.
Kitépte a szárnyait és elvitte az angyalokhoz. Háborút üzent nekik.
Történelmünkbe ez volt az első háború, s mind ez egy angyaltársunk miatt, aki nem értett meg egy magányos lelket.
Több millió angyal egy sárkány ellen. Több ezren meghaltak közülünk.
Tényleg csodás gyilkos volt.
Nem sikerült megölni. Egész Mennyországot ki akarta irtani, de ekkor megjelent Isten és a sárkányból embert csinált. Nem tért magához jó ideig, így könnyedén meg tudták ölni az angyalok. Azt hittük, akkor mind odaveszünk, de hála Urunknak megmenekültünk.”

Becsukta a könyvet és visszatette a helyére.
„Te olyan vagy, mint ez a Sárkánylány. Akkor néz is úgy ki!” - jelentette ki.
„Mit akarsz? Sárkánnyá változtatsz?” – nevettem el magamat.
„Azt csak szeretnéd gyermekem. Sokkal rosszabbat fogsz átélni.”

Lekötöztek a székről és átvittek egy kis kriptába. Lefektettek egy márványasztalra, majd kiláncoltak. Letépték rólam a ruháimat. Odalépett hozzám az angyal és végig simította mocskos kezét a testemen.
„Kezdhetitek.” – adta ki a parancsot.

Két angyal közelített felém egy hatalmas késsel. Kitágultak a szemeim.
„Mit akartok azokkal?” – kérdeztem idegesen.
„Megjelölünk”

Belém szúrták a kést. Éles fájdalom vett az uralma alá. Érthetetlen okból kifolyólag magam előtt láttam Benjamint és azt a csodás éjszakát. Annak tudtam be, hogy most meg fogok halni. Mikor ez a felismerés végig szaladt egész énemen, sötétségbe borult minden.

Vizet locsoltak rám.
Felébredtem és az utcán találtam magamat.
Rettenetesen fájt mindenem.
„Jól vagy?” – kérdezte egy kisfiú.
„Nem..” – megpróbáltam felállni, ami nagy nehezen sikerült, majd távoztam onnan.

Betértem egy hotelba. Le akartam fürdeni, levettem a ruháimat.
Éppen másztam volna be a kádba, mikor a tükörben egy szörnyű dologra lettem figyelmes…

...Ekkor minden beugrott arról a napról.