VII.

Esett az eső és én követtem a sötétben az angyalt. Lihegtem és szúrt a tüdőm, de nem álltam meg. Majdnem elértem. A szárnyai sérültek voltak. Vércsíkokat húzott maga után. Mikor nagyon közel kerültem hozzá a hátára ugrottam, és így végre elesett.

Mikor megfordult nem hittem a szememnek. Ő volt az. Közelebbről már láttam, hogy a szárnyait kutyák vagy valami más állat téphette meg.
„Veled meg mi történt?”
„Kicsit ledőltem szundítani, mikor megtalált pár véreb.”

Teljesen lebénultam. Nem tudtam mit válaszolni vagy tenni. Mikor észhez kaptam már felállt, és el akart menni. Ekkor elővettem a kést és rászegeztem.

„Mit akarsz azzal? Engem akarsz megölni?”

Válaszként elhajítottam a kést, bele az egyik karjába.
Nem volt már olyan gyors, mint régen. Felálltam és odaléptem hozzá. A kést addigra már kiszedte a húsából és miközben közeledtem felé végig mért.
Tévedtem, gyors volt…
…Beleszúrta a tenyerembe. Fel síkoltottam, majd térdre rogyva próbáltam kihúzni a tárgyat a kezemből. Ő lehajolt hozzám és a szemembe nézve mosolygott.
„Még mindig gyenge vagy. Lehetsz akármekkora angyal gyilkos, engem nem győzöl le.”
Ekkor kitágultak a szemei és meglepődve nézett rám.
A combjába szúrtam a másik késemet, miközben a fájdalmat eltoltam az érzések listámról.
Kirántottam a véres fémeszközt a tenyeremből egy nagy sikoly kíséretével és azt is beleszúrtam, a mellkasába, mielőtt még felállhatott volna.

„Ez…nem lehet..”
Összerogyott.
Én odamentem hozzá, lehajoltam és egész végig a szemébe néztem…
…Közben a mellkasát szétroppantottam és egymás után több szúrást ejtettem rajta…
… véres volt a kezem, az Ő vére volt és én mosolyogtam rá.

Elkezdtem énekelni a közös dalunkat…
…Könny gyűlt a szemembe, de mégis boldog voltam…
…Végre..végre végzem veled, te szutyok!

Miután már láttam semmi élet nincsen benne, széttéptem a testét.
Kerestem a szívét, de sehol nem találtam, nem volt neki.
Sose volt. Csak szavai voltak, semmi érzés mögöttük.
„Szerencsés vagy” – gondoltam.

Lenyaltam a vérét a kezemről.
A szárnyait felgyújtottam, de közben még gyorsan beleszúrtam két kést, egy-egy heréjébe.
Égett angyal szag és vér illata terjengett. Végig néztem. És egész végig mosolyogtam.

Vége…

…Többé nem fogok sírni.