III.

A folyóparton ülök és arra a sok elvesztegetett évre gondolok, mikor még hittem ezekben a szárnyas valamikben. Sose kellett volna hinnem nekik. Nos, már nem tudok mit tenni, nem igaz? Szerencsére olyanná váltam, aki ölheti őket és én ezt nagyon is kihasználom.

Sok fajta van, sok fajta vérrel.
A fekete a bűnös, aki lehet érzelmeket táplál egy ember iránt.
A fehér tiszta, aki minden angyal szabályt betart és szolgálja az Istent, vagy kit.
A vörös az emberi, aki még mindig ember akar lenni angyal létére.
A lila a démoni, aki angyalként démonokkal hál vagy szövetkezik.
A zöld a bukott, aki megszegi a szabályokat.

Lila vérűt még sose öltem. Kevés van belőlük, de azért akad jó pár a földünkön. Többnyire ők a drogosok. A drogban találkozhatnak démontársukkal. Érdekes dolog lehet. Még sose drogoztam, de egy démonnal beszélgetni, lehet megérné.

Zajt hallottam és felálltam.
Mögöttem egy angyal volt…Csak nézett a zöld szemeivel.
Utálom, hogy sose tudják megmondani, mit akarnak…ráförmedtem:
„Mit akarsz?”
Elhajtotta a fejét picit és azt válaszolta:
„Téged..megölni.. és elvinni az uramhoz, Lucyferhez.”
Áhh, szóval egy zöld vérű féreg. Sokat elintéztem már. Lucyfer minden angyal gyilkost magához akar kis kutyának, akik csak őt szolgálják. Én nem akarok senkihez se tartozni.
Már nyúltam a késemért, mikor az angyal egy hatalmas löketett küldött felém. Tehát ő használja a hatalmát…Élni akar. Becsületes dolog. Öröm lesz megölni.
Mosolyogva repült felém, én futottam, késsel a kezemben.
Mikor közelebb értem felugrottam és bele akartam döfni, de ellökött és a kés a kezembe fúródott. A fájdalom szétáradt a testemben, mert elég régen éreztem már ilyet. Talán még könny is csordult a szemembe, de nem foglalkoztam vele. Az angyal közelített felém.
Felálltam és kihúztam a kést a karomból.
Nem jött felém, megállt és elkezdett nevetni. Szúrós tekintettel mértem fel és gondolkodtam hogyan kéne megtámadni, hogy én ne sérüljek.
Elkezdtem sétálni felé, lassan. A védelmemet felemeltem. Egyre közelebb kerültem. Egészen végig a szemébe néztem, ő mozdulatlanul állt egy helyben.
Ott voltam előtte….A szemébe néztem és támadásba lendültem, de kivédte. Elrepült. Túl gyors volt. Egy nagy hullámlöket jött felém, amit most sikerült kikerülnöm.
„Miért nem adod fel ?”
„Mert nem fogom hagyni, hogy egy mocsok öljön meg…”
„Höh..ennyire erősnek érzed magadat? Nem vagy kicsit beképzelt? Én kaptam Lucyfer véréből és nem igen tudsz végezni velem.”
„Van elég önbizalmam és erőm, ahhoz, hogy ezt megcáfoljam.”
Rohanni kezdtem, közbe elővettem a titkos fegyverem, egy kisebb kést és miközben ő csak a másikra koncentrált én eldobtam felé a kisebbiket.
A két szeme közé fúródott a kis szerszám. Kitágultak a szemei és látszott a döbbenet az arcán. Mielőtt még kitudta volna húzni, én már a szívébe döftem a másik késemet. Hátraesett és némán tűrte a megaláztatást. Őt is megkínoztam…
…Levágtam a koponyájánál a bőrt. Kitépkedtem a szárnyait, egyenként.
…A szemeit pedig kiszúrtam, majd utána a szájába került az éles tárgy, egymás után hatszor.
Egy percre nézhettem a Holdra, és az angyal eltűnt. Semmi sem maradt utána, köddé vált.
Lucyfer nem hagy nyomokat.