
Letépni az angyalok szárnyait, s a pofájukba tömni azokat.
Közben a glóriával ütni őket...amíg még lélegeznek.
ha~ha~ha!!
…Nincsenek jó angyalok, mindet megölték.
Vagy öngyilkosok lettek….
Én is letéptem a szárnyait egy angyalnak és megöltem. A vére eláztatta a padlót. A fehér pólóm élénk, vörös lett. Éreztem a vér illatát. Megakartam kóstolni, nagyon kívántam.
De nem tudtam elszánni magamat. A vére összekeveredett a könnyeivel és így már undorodtam tőle. Egy angyal, aki sír. A könnyei átlátszóak voltak, mint az embereknek.
Minden emberben, aki sír…lakozik egy angyal? Kétlem.
Megvetetten néztem rá.
„Gyenge vagy” – suttogtam és elmosolyodtam, mert közben csavargatni kezdtem a dús szőke haját a véres kezemmel. Ő rémülten nézett rám.
Beszélni már nem tudott, mert megkínzásánál a nyelvét is kivágtam.
Próbált valamit mondani, de én elfordultam és a szárnyaihoz léptem. Eltapostam őket.
Az angyal sikított, de némán.
Én nevettem.
Lehajoltam a letépett szépségekhez és közelebbről is megnéztem őket. Hófehér volt minden egyes tollpihe. Lehetséges ez? Az angyalok ennyire tiszták?
Szerintem ez csak álom, minden szárnyas glóriás tündérmeséből előlépett angyalnak nevezett féreg hazug és kétszínű.
Utálom őket.
Ők is engem és az egész emberiséget.
Sokat megöltek már…
…Egyért se ejtettem könnyeket
…azóta mióta már én is öltem.
Ő nem az első angyal, akivel végzem.
Szeretem ezt csinálni.
A vér, a megalázkodás.
Ugyan olyan férgek, mint mi…az emberek. Semmivel se többek. Csak vannak szárnyaik.
Tudnak repülni és ódákat zengnek róluk.
És akkor mi van?
Én megtudom őket ölni és felszínre hozni a valódi énjüket.
Ez is megölne, ha tehetné….de a kezeit összevarrtam.
Fájt neki és sikított.
A gondolataimból ő ébresztett fel, mikor mocorogni kezdett.
A kés felé nyúltam és visszamentem hozzá.
Hosszan a szemébe néztem és közbe felszakítottam az éles tárgyal a hófehér, de már megszáradt vérrel beborított ruháját. Egyre jobban közeledtem a szíve felé.
Ő csak sírt és próbált beszélni…
…szépen lassan elkezdtem beledöfni a kést a szívébe.
A vér lecsurgott a melléről és a kezemről a padlóra.
Elvegyült a többivel és én csak néztem.
Ő is nézett üveges tekintettel.
Igen…megtettem.
Megöltem még egy angyalt.
Mint mondtam neked kedves Zizz, ez egy remek írás. Érdekes megközelítés. Nem egy könnyű olvasmány de nem is az a lényeg. Aki nem érti az nem érti. A dolgok mögé kellene látni, bár az okokat jól elrejtetted a balladai homályban. Egy két szót és gondolatot elengedtél, de ez kicsit kevés még talán, hogy megértsék az érzéseidet és az okokat. Ettől eltekintve tökéletes. nyááá **-**
VálaszTörlésKöhönöm! : D
VálaszTörlésNos, igen...ahhoz hogy teljesen megértsenek, ismerni kell engem.
De majd a többi fejezetben több gondolatot eresztek el és akkor majd sejteni fognak már valamit ^_______^